Szinte hihetetlen, de a Dunavarsányi TE története nem csupán a településnek fontos, hanem az egész magyar labdarúgás históriájában is külön fejezetet érdemel a legnagyobb klubok mellett. Ennek oka pedig nem más, mint Lőwenrosen (Lányi) Károly, aki behozta hazánkba Angliából az első két futball-labdát. A Nyugatról hazatérő, mindenki által „Csárli bácsinak” nevezett későbbi sportvezető fejéből pattant ki az ötlet, hogy Dunavarsányban sportegyesületet alapítsanak.
LABDARÚGÁS
A krónikák szerint 1926-ban hozták létre a Dunavarsányi Torna Egyletet, amely már az alapításakor elnyerte mostani színét, vagyis a piros-fehéret. Ezt követően gyorsan ki is alakították az első pályát, a mai Nagyvarsányi, Búza, Vörösmarty utca által határolt területen. Néhány hónappal később az első meccset le is játszotta a csapat, de a Szilágyi-telep (ma Szigethalom) elleni 10:0-s vereségnél a későbbiekben szebb eredményeket is hozott a gárda. Érdekességként jegyezzük meg, hogy az idegenbeli találkozóra gyalogszerrel mentek a játékosok, vagyis szűk kilenc kilométeres séta után vívták meg a történelmi találkozót.
A klub 1928 után két alkalommal is költözött, majd edzőt is kapott Hámori Ede személyében. A harmincas években három alkalommal nyerte meg a DTE a ráckevei körzeti bajnokságot, vagyis ez volt az egyesület labdarúgóinak első aranykora. A folytatás is sikeres volt, de közben ismét jött egy telephely váltás, amikor a Fő utcai pályára költözött a klub. Ez a pálya sok mindenre alkalmas volt, de a futballra nem igazán, már csak azért sem, mert a két vége között mintegy másfél méter volt a szintkülönbség.
Amikor 1949-ben a megyei bajnokságba jutott az együttes, akkor a Ferencvárosi Vasutas SC felkarolta a klubot, amelynek eredményeként ismét virágzó sportélet köszöntött a településre. A kapcsolattal az is együtt járt, hogy a klubnak nevet kellett változtatnia, és 1958-ban a Lokomotív szó is szerepelt a jegyzőkönyvekben a dunavarsányi csapatnál. Ez a név sem maradt sokáig, hiszen a korszak elvárásainak megfelelően a Dunavarsányi Községi Sport Körre nevezték át a klubot. Ez az akkori rendszer vezetői szerint jobban megfelelt a közösséghez tartozás kifejezésére. A név egészen 1995-ig maradt, vagyis ezzel érte el a legnagyobb sikereit a labdarúgó-szakosztály. Az együttes 1984-ben a körzeti bajnokságot, 1988-ban a megye II-t, 1992-ben pedig a megye I-et nyerte meg, vagyis felkerült az NB III-ba, ahol az első szezonban mindjárt a harmadik helyen végzett. A második kiírásban a nyolcadik volt, majd nem sokkal később a harmadikligás tagságot megszerezte a klubtól a Kistarcsa, vagyis minden kezdődött elölről, az akkor már DTE néven szereplő csapat a ráckevei körzetben indult. Ezt követte sok szűk esztendő, majd 2017-ben ismét a legmagasabb megyei osztályba került a Dunavarsányi TE, amely névadó szponzorra is talált, hiszen a városban működő Fémalk Zrt. lett a kiemelt támogatója.
KÉZILABDA
Persze a klubban nemcsak rúgják a labdát, hanem dobják is. A másik sikeres szakosztály a női kézilabdázóké. A harmincas években előbb nagypályán – sokszor a futballisták mérkőzése előtt – játszott a gárda, amely aztán 1943-ban, immár kispályán megnyerte a Budapest Bajnokságot. Ekkor még senki sem gondolta, hogy az évtized végére a szakosztály – átmenetileg – megszűnik. A súlyos pénzhiány miatt az ötvenes években már nem volt női kézilabda Dunavarsányban. A szakosztály életéről sok mindent elmond, hogy az idegenbeli szereplések költségeit a játékosok saját zsebből finanszírozták.
A csapat 2003-ban alakult meg újra és 2004/05-ben már részt is vett a megyei bajnokság küzdelmeiben. A szakosztály három év alatt sorban nyerte a bajnokságokat és visszaküzdötte magát az NB II Déli-csoportjába, amelyben 2010-ben a harmadik helyen végzett. Ez a szakosztály történetének eddigi lefényesebb eredménye.